Kicsit kezdtem unni a zsugorfóliába csomagolt, érthetetlen kódolással ellátott bútorlapcsomagok számomra logikátlan szortírozását, azt gondoltam így az életben nem végzünk az összeszereléssel. Mikor a párom kezdte átlátni a különböző csomagolási jelöléseket az összeszerelési kottán, egy kiváló ötletem támadt:

– Te rakd össze a tv állványt és a két kis tároló szekrényt, addig én nekiállok a polcnak, hogy haladjunk. – igazából a polc azért tetszett meg, mert összesen 4 ponton kellett csavarozni és ahogy odébb kellett tennem a szortírozás közben, felfedeztem a darabjait, még keresnem sem kellett.

Elővettem 3 féle csavarhúzót, és elkezdtem tépni, szaggatni a csomagolást a polc darabjairól. Még a párom elment wc-re, addig gyorsan kettényisszantottam a szetthez tartozó összeszerelési kottát, hogy ne kelljen folyton elkérnem. Azt persze csak később vettem észre, hogy annak amit magamhoz vettem, a hátoldalára is van írva és 1,5 órára megbénítom az összeszerelést, amíg azt a hiányzó papírt kerestük.

Mire kiderült hogy a papír nálam van, már nem volt kedvem szerelni, de addig már néhány bútorlapot odavittem összenézni a színeket a polccal, amit kábé 40% készültségi fokra hoztam fel a keresgélés közben. Ennek eredményeképp, az összes csomagolásból minden bútorlapból néhány teljesen random módon várta hogy rájuk kerüljön a sor.

Mondtam hogy szerintem szarul szortírozott, így kábé ugyanannyira nehéz volt megtalálni a szükséges darabokat, mintha az ő rendszere szerint lettek volna szortírozva az elemek. Legalábbis valószínű.

Ezekután evakuálva lettem a munkaterületről, testi épségem megőrzése céljából…