Mielőtt bármilyen kétség felmerülne, már van a nappaiban egy fehér dohányzóasztal. De a szőnyeg nem megy az asztalhoz, a fehér fal nem megy a szőnyeghez, a parketta színe pedig az egészhez, ezért most változtatás kell.

A páromnak, akinek épp a vásárlás napján volt a születésnapja, egy naturalista testcsellel beadtam hogy jó szülinapi program lehet a bútorbolti nézelődés, nem is tart sokáig és hátha talál valamit magának blablabla…. Na most, aki a nappali szőnyegén képes elaludni hetekig a TV előtt plédekkel megágyazva magának, nem a 2,5 méter széles gigászi hálószobai ágyon fetreng, arra valóban “rá kell ülni” ébredéskor megdamuzniszülinapozni egy ilyen projekt megalapozásaként. Hiszen egyszerűen értelmetlen és okafogyott program egy olyan dolgot nézni-venni valahová, ahol már van valami, amit amúgy is arrébb rakunk. Pfáhh…amatőr!

A bútorboltban a dohányzóasztalokra csupán futó pillantást vetettünk, de már szerintem kezd leesni hogy nem ezért a tárgyért dobtam be magam. A nappaliban lévő bútorok ugyanis kétrészes grandiózus bőr kanapékban, (a nappali 59%-át lefedik)  két egyszerű állólámpában, a már taglalt szőnyegben és dohányzóasztalban maximalizálódott. Ahogy előző este konstatáltam, a hálószobai sminkes asztalom rogyásig telt, ezért szemet vetettem a dohányzóasztalra a nappaliból.

Ha azt kiviszem, akkor semmi sem marad amitől nappali a nappali. Ezért kell egy nappali bútor szett. Szerinted is meredek?

Annál nem, mint ami ez után szegény szülinaposra várt…